www.mediawave.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

 

 

etnik Archív
2017. május HKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSz Aktuális program:
2017.05.29.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

KIÁLLÍTÁSOK & INSTALLÁCIÓK :: A grUnd alkotócsopotról

Lőrincz Ildikó művészettörténész megnyitó szövegének egy részlete a csoport legutóbbi akciójáról:

A VÍZ
grUnd alkotócsoport kiállítása Székelyudvarhelyen

 

Azt hiszem, nem mondok újat, ha azt állítom, hogy minden tárlatnak üzenete van. Az egyéni kiállítások esetében legtöbbször a kiállító művész alkotói pályájának legutóbbi periódusát tárja a közönség elé, vagy áttekintést nyújt teljes életművéről. Ilyen esetben kimondottan az alkotóra jellemző művészi üzeneteket érzékeli a közönség. Más a helyzet a csoportos kiállításokkal. Ezek esetében valamilyen valós, vagy kreált kohéziós erő fogja össze az alkotások koszorúját. Alkotói közösségek életének bemutatása, egy régió alkotóinak felsorakoztatása, eszköz- és stílusirányzatok megjelenítése – és sorolhatnám még tovább – lehetnek a közönség elé lépésnek motiváló okai. Ilyen alkalmakkor, az üzenetet maga az összetartó erő hordozza úgy, hogy az egyéni üzenetek részben feloldódnak – jó esetben megerősödnek – benne.


Nyolc képzőművész többféle technikával és kifejezésformával létrehozott munkája találkozik itt, különböző egyéniségek, látásmódok, világok, amelyekben van valami közös. Nézzük meg, hogy az alkotókat mi kapcsolja össze.


Elsőre a régióbeli kapcsolódást említhetjük: az udvarhelyi vizuális alkotók kiállításán egy kis közösség fiatal alkotói csoportosultak, időről időre ellátogatnak egymás műtermébe, kapcsolatban állnak egymással, közös történelmi múlt és népi hagyomány, közös földrajzi terek kötik egymáshoz az alkotókat. Ugyanakkor a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában szerzett közös tapasztalat is visszaköszön, innen azonban különböző egyetemekre kerültek, másfajta ösztönzésekkel léphettek tovább.


A GrUnd alkotócsoport kurátori teendőit felvállaló Berze Imre 2015-ben a többnyire 2012-2014 között végzett, jórészt székelyudvarhelyi alkotók számára közös projekteket javasol és szervez. A csoport tagjai először 2015 végén Budapesten állítottak ki ebben a felállításban, aztán Székelyudvarhelyen ezelőtt egy évvel, szintén a Magyar Kultúra Napján mutatkoztak be. Ezek az előzmények teremtették meg azt a körülményt, hogy immár évről-évre egy adott tematikához is igazodva, egymás munkáját ösztönözve, újra és újra megmutassák legújabb alkotói kísérleteiket, adott esetben kiforrott szellemiséget hordozó alkotásaikat. Csoportjuk a helyi kortárs képzőművészetnek egy sajátos vonalát képviseli, közös célok kitűzésével pedig ez a jól felkészült, tehetséges és összetartó művésznemzedék révén Székelyudvarhely mint művészeti központ hangsúlyozottabb helyet kaphat a kortárs erdélyi, magyarországi és nemzetközi képzőművészeti körforgásokban. A csoport tagjai ugyanakkor esetenként résztvevői a Pulzus Székelyudvarhelyi Művésztelep alkotótábornak, munkáikkal a helyi Termés című képzőművészeti tárlaton is folyamatosan jelen vannak.


Továbbmenően a kapcsolódási tényezők keresésében a közös konceptuális irányvonalat szükséges megemlíteni, amit a csoport tagjai a mostani kiállításhoz kijelöltek: a víz tematikát. Nem voltak merev szabályok, a tematika sem volt kiélezve valamely irányba, nem volt leszűkítve sem az anyaghasználat sem pedig a technikák vagy a stílusok köre. Ez vonja maga után az itt látható alkotások rendkívüli változatosságát, amelyben az olyan közös jegyek is egymásra találtak, mint a kör és a körforgás vagy a hullámzó vonalak.


 

A víz mint koncept igencsak összetett, több irányból is meghatározható és megjeleníthető. Szimbolikájának témakörébe beletartoznak az ősvíz, az élet vize, a magzatvíz, az élet forrása jelentések. Mindennek a kezdete és mindennek a forrása, olyan még nem differenciálódott ősprincípium, amiből minden lehetséges forma megszülethet, és amibe minden megszületett forma egyszer visszatér. A víz az élet szubsztanciája, ezért a mitológiák a világ és az élet keletkezését a kozmikus ősvízzel hozzák összefüggésbe. A Teremtés könyve így ír erről: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket.” Mindezt azért idézem, mert bár az alkotók többsége először nem érezte annyira közelinek a tematikát, a hagyományos keresztény kultúrába való beleszületésükkel és ennek felvállalásával alkotásaikba is belekerülnek szándákosan avagy ösztönösen a víz jelképi utalásai.

 


A művészetekben a víz gyakran a lélek megtestesítője, pl. Goethénél: „Az emberi lélek tükre a víz” (A szellemek éneke a vizek fölött). Az élet vize szerepel Petőfi János vitézében: a halott Iluska feltámad, mihelyt a poraiból eredő rózsa a tündérek tavába hull. Arnold Böcklin Holtak szigete c. festményén az ősi, mitikus képzetekhez hasonlóan a túlvilág elhatárolója (1880, Lipcse, Museum der Bildenden Künste). Freud óta a tudattalan szimbóluma; az ősi ösztönvilág és az anyaméh képzetköréhez kapcsolódik. József Attilánál az anyaméhbeli állapotra (magzatvízre) emlékeztet a „locska őselem” (Zöld napsütés hintált). Weöres Sándor A víz alatti város c. versében az elsüllyedő civilizációról ír (Atlantisz). A víz ősi jelentéseit Hamvas Béla is megvizsgálja: „A víz mindenben ott van. Az isteni víz nélkül nincsen semmi. A víz a létező világ kezdete: arkhé tón ontón. A történet is víz, az örök is víz, mert az idő felszíne is víz, mélysége is víz.” - áll a Scientia Sacra c. művében.


Ám ez a mostani alkalom messze nem elegendő arra, hogy a sort folytassuk.

 


Úgy vélem, bár egy közös térben, egymás viszonylatában tudnak csak érvényesülni az alkotások, mégis a művészek kísérletező, alkotói szabadságából adódó különbözőségekre is szükséges felfigyelnünk.


A kiállított művek között láthatunk konceptualizmust idéző, absztraktabb, illetve figuratív kisplasztikákat, az expresszionista irányt mutató olajfestményt, grafikus jelleget mutató textilmunkát, installációt, fotólenyomatot. Az anyagválasztás tekintetében itt van a fa, a bronz, a fotólenyomat, a textil és a kerámia. Formák, színek, arcok, amelyek történeteket mesélnek. Egyes munkák állóképszerűen rögzítik a hangsúlyozottan, mozdulatlanná dermesztett pillanatot, míg mások célja éppen a mozgás, a dinamizmus, s a kirobbanó erő képi megjelenítése.


A téma – mint már mondtam – örök és kimeríthetetlen; akárcsak a témát körüljáró művészek látás-és fogalmazásmódja, akik a fába, fémbe, textíliába, fotóba avagy olajfestménybe vízzel kapcsolatos szerepeket és sorsokat örökítenek meg, itthonról és a világ távoli vidékeiről.
 

Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
Speciális hírek
Nincs megjeleníthető aktualitás.

Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák