Galgán Anna
(A Révai Miklós gimnázium tanulója, Győr)
Amikor megérkeztem rögtön magával ragadott az együttlét hangulata, és azonnal megszerettem, és elhatároztam, hogy biztosan részt veszek még jövőre és további években is a mediawave-en, ha tehetem. Még be sem léptem, és a falon kötélen táncoló emberekről mindjárt gondoltam, hogy az elkövetkező 5 napban valami csodálatos dologban lesz részem, és vártam az új élményt mivel hasonló rendezvényen még sosem vettem részt korábban. :)
Három osztálytársammal és egyikük ikertestvérével érkeztem, és annak ellenére, hogy senkit sem ismertem a résztvevők közül, nem éreztem magam egyedül, mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, bármiben segítettek. Nem is hiszem, hogy lett volna ott akár egy szomorú ember is, annyira pozitívan állt hozzá mindenki az élethez, még ha csak ebben az öt napban is (bár én azóta és azelőtt is). Ami nagyon tetszett, hogy bármilyen tárgyat/lapot/telefont/ételt letettem és magára hagytam, senki sem vitte el, maximum pár centivel arrébbtette, hogy ne sérüljön meg. A közös reggeli is nagyon jó volt, ha tudom, hogy így működik akkor több ételt viszek, de már tudok sütni 7 féle kenyeret, tehát jövőre azzal is hozzájárulok. :))
A szállásunk nagyon tetszett, ugyanis kinek van olyan menő szobája, ami egy erőd belsejében található és 50 embert és 4 kutyát is képes befogadni és ráadásul ők békében élnek ebben a térben. Az pedig külön extraság, hogy egy szobában is lehet sátrazni! :D !
és ez még csak a megérkezésünk utáni másfél órát tartalmazza (!)
A filmes termek és a filmek is hihetetlenül királyak voltak és az egész nagyon gördülékenyen ment, és sok filmnél éreztem azt, amit a top hármas listám legjobb 5 filmjénél, hogy megnézem, és nagyon fáj, ám mégis jó, aztán ezekbe a sebekbe limonádét öntök és amúgy is csípi és még szórok rá sós karamellt mert az egyszerre édes és sós, és utána nem tudok mit kezdeni az életemmel ezért elgondolkozom a filmekről (ennek szerepe volt a hajnali 3 órás fekvésben és 6 órás kelésben de imádtam mindet és mégegyszer végigcsinálnám ugyanígy, és nagyon sok jó program volt, az pedig külön jó, hogy egyszerre 3 koncert zajlik vagy teljesen véletlenül jamelés is folyik a mosdónál, ahol békésen alvó emberek között táncolnak a zenészek és senki nem zavar senkit, a szemléletességgel meg kezdenem kell valamit, mert az nem járja, hogy csak ételekkel meg körmondatokkal tudom kifejezni magam)
a filmekről írok holnap egy külön levelet
és a többi négy napról is
minimum 2 lesz tehát
az is nagyon tetszett, hogy sokféle és változatos stílusú koncerten is lehettem, és az első nap éjfél-estén a mikulásszerű bácsi elektronikus koncertjén önfeledten táncoltunk (és hogy mennyire is hiányzott ez a fajta zene és stílus, csak akkor vettem észre, amikor újra visszamentem az iskolába és mindenki tömegzenét és gány számokat hallgatott). A dzsinnkaladzsi zenekar külön tetszett.
Ami egyeseknek nem tetszhetett, bár engem kifejezetten nem zavart, inkább tanácstalan voltam, hogy a velünk szemben sátrazó és színes tollakat viselő nénivel mi legyen mert gyakran veszekedtek vele a lakótársaink, mivel eltévesztette az ágyakat és máshoz ment be, szócsata kerekedett, és Kriszti szerint olyan mint egy szeretethiányos lecsúszott zenész (bár ha nem élem át ezt az élmény, akkor nem gazdagodtam volna ezzel sem)
Mindenképpen pozitív hatás azonban, hogy még mindig beszélgetünk az ott történt dolgokról és a látott filmekről Ágiékkal és olyanokkal is, akik még nem látták, és ez nagyon felvillanyoz.
Folyt köv.