Négy és fél nap könnyűség
- privát beszámoló a MW-ről -
A fényképezőgépem úgy lapul a hátizsákban, ahogy indulás előtt becsomagoltam. Én, kérem, a lelkemmel készítek felvételeket. Sokról nem is tudok mesélni, mert a szavak elsodródtak időközben, mintha ezt a fotópapírt nem mártották volna rögzítőbe nagyításkor. Nincs gond, mert ha a szavak elmúltak is, az élmény beépül a szöveteimbe és jön velem, én lesz, most már örökre.
Én, ahogy állok az erőd sötét udvarán, körülölelnek a színes-fényes-cirádás falak. Masszív kövek és fényvirágok. Nagy bambán néz rá a hold is. Itt most nem rúg labdába. De halkan azért beköszön. Valaki az életéről mesél, egy fiú és egy lány csendben nézik egymást, megérkezés van, oda, ahonnan a dolgok elindulnak…
Mint ahogyan elindulnak a hangok, amelyek feltörnek a torkomból. A zöld pázsiton a várfal tövében. Miközben Luca és a csapat szabadmozog. Az én hangom. Keresem, dédelgetem, karlendítéssel segítem és továbbadom. Követem, ahogy a csapat körbeadja, átformálja. Ők nem tudják, de most már ez is mind velem jön, mint egy halraj, óvatosan evezve, tátogva figyelve, hogy merre az előre...
A hennában az a csodálatos, hogy csak egy mintát kell elkezdeni rajzolni, és egyre többen és többen gyűlnek köréd. És kérnek. Csuklóra simuló mandala-virágot, nyak köré tekeredő levélminta-láncot és hajót, mely a végtelenbe visz.... Nyusziülafűben-kicsilányok sorra várják, hogy Zsófi vagy én föltekintsünk, mikor elkészültünk egy újabb motívummal…
A képek egyre sokasodnak. Én, ahogy szájtátva bámulom a faltáncosok előadását. Én, ahogy az udvaron gőzölgő gulyások között igazi vega kajára bukkanok. Én, ahogy ereimben fölpezseg az udvar sarkában dobolók ritmusa. Apró mosolyok az ismeretlen szembejövőkkel, jószóváltások karszalagozás közben a jegyszedő kasszánál. A dilemma, hogy maradjunk-e még egy napot. Várnak rám otthon a palántáim…. És a mégis mégegyedik nap. A zsályáknak majd otthon elmondom… Mit is? Hát az akroyógát az udvaron – miközben az úri közönség táncol -, a könnyezve nevetést a Toldi feldolgozáson, az eszeveszett Dzsinnkaladzsí koncertet mezítlábtáncolással, a beszélgetéseket a parton meg a hajnalig tartó dobszót az udvaron, melyre nem lehetett mást, csak táncolni, mindenen mosolyogva…. Színeket, dallamokat, érintéseket, emberek kisugárzását és a könnyedséget, ahogyan a dolgok átfolytak egymásba. Ahogy a hallgatóságból előadók lettek, majd újra nézők, aztán szakácsok, aztán fellépők, jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán…
Azóta a zsályapalánták már a kertben integetnek illatos levélkéikkel. A nap ugyanúgy jár-kel az égen, a szél ugyanúgy fúj. Csak a rétek tűnnek kicsit üresebbeknek, az éjszakák csendesebbnek, a szembesétálók savanyúbbaknak... Remélem, csak egy következő fesztiválig, hisz előttünk a nyár. De az emlékek beépülnek a szöveteimbe, jönnek velem, és kicsivel megint könnyebb a léptem, bátrabban indul el egy-egy mosolyom és néhány ötlet sem tűnik annyira megvalósíthatatlannak... Üveghegyen innen, széles Dunán túl, négy és fél napra közös volt a varázslat. Aki nem volt ott – járjon utána!
Peniaško Vica
(Brünn, Csehország)
Sajnos hamarabb válaszoltam a Schmidt Péter kérésére beszámolóval, mintsem hogy eljutott volna hozzám a Te leveled. Így nem foglaltam bele a kérdéseidet. Hogy így is közzé teszitek-e, meglátjátok.
Annyit reagálnék a kérdéseidre, hogy engem nem zavartak az estére érkező fesztiválvendégek. Egy íve lett tőle a napnak: világosban egyre több a mosoly és az ismerős arc, estére mindez átcsap bulivá, mely hígabb és tömegesebb, hajnalra viszont úgyis csak a kemény mag marad. És ez reggel kezdődik újra, álmos/másnapos összemosolygásokkal a kávé mellett.
A tavaszi ünnepet én nem ismertem fel. Most már végre tudom, miért a virágkoszorúk:) Tetszik az ötlet, talán lehetne még jobban kidomborítani. Valahogy.... mert a májusfa állítás nyilván eléggé tavaszi dolog, csak az meg nem vonz engem, hogy álljak és nézzem:D Szeretem a dolgokat kipróbálni. Koszorú-készítő workshop esetleg? koszorús felvonulás? Ilyesmik? Funny lenne, ha valaki ismerné a virágok szimbolikáját, ha van olyan (Pl mint Ofélia Shakespeare-nél - az csak véletlen, vagy van valami jelentősége, hogy miért pont azokat a virágokat mondta). Ebbe nem vagyok otthon, de ha lenne valaki, aki igen, vezethetne ilyen virágkötő délutánt, amikor mindenki a személlyes szimbolikáját fonhatná meg a homlokára:)
Örültem, hogy volt vega kaja is a karszalagos kínálatban:)
Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem az egészben!